Táncszőnyegben a barátság

Ezt a bejegyzés két szomszéd kislány bimbózó barátságának a kezdetéről és fordulópontjáról írom, mert nagyon megérintett, mikor hallottam róluk. Bár személyesen nem ismerem őket, de szerintem nyugodt szívvel mondhatom, hogy mindenki magára fog találni a történetükben, amit az egyik számomra legfontosabb személytől, Évától hallottam. Évától gyerekkorunk óta barátok vagyunk és bár nem volt mindig felhőtlen a viszonyunk, mindig ott voltunk egymás mellett, tényleg jóban és rosszban.

A két kislány körülbelül azonos korban volt, így alapvetően sok közös dolog volt bennük, legalábbis a nagy könyv szerint így kell lennie – babák, ruhák, kiegészítők és hasonló, a társadalmilag elfogadott kép alapján inkább lányos dolgok. Ez viszont messzebb nem állhatott volna a valóságtól: bár Petrát ezek mind nagyon érdekelték és lefoglalták, Réka inkább a sportokat, az autókat és a focit szerette. Ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy Rékának három nagyobb fiútesója volt, így a lányos vonal nem jelent meg soha nála. Bár a lányok különböztek, a szomszédi viszony miatt a szülők elég jóban voltak és nagyon szerették volna, ha a gyerekek is jól kijönnek egymással. Ezzel szemben a gyerekek akárhogy töltöttek el minél több időt egymással, valahogy soha nem találták meg a közös hangot: Petra nem szeretett sportolni, Rékát viszont ki lehetett volna űzni a világból a csilivili és rózsaszín dolgokkal, így a dolog nem volt olyan egyszerű, mint ahogy azt a szülők gondolták. Réka 10. születésnapja azonban mindent megváltoztatott.

Réka már nagyon régóta szeretett volna egy táncszőnyeget, amit tévére lehetett kötni és még versenyezni is tudott két játékos a győztes címért. Sokszor célzott rá a szüleinek, de valahogy soha nem ért célba a kívánsága és mindig máson volt a hangsúly. A tizedik születésnapján viszont végre megkapta amire vágyott; egy kétszemélyes táncszőnyeget. Ő ugyan ezt a részletet nem tudja, de a szőnyeg a jatekwebshop.eu-ról érkezett hozzá és a hagyományos játékboltokkal ellentétben rendkívül kedvező áron. Rendben, ezt én is csak onnan tudom, hogy direkt rákérdeztem Évánál a dologra, mert az unokahúgom is valami hasonlót szeretett volna Karácsonyra és már legalább háromszor járkáltam fel-alá a városon, de még akkor sem találtam meg amit kerestem. Végül egyébként én is tőlük rendeltem és egy rendkívül professzionális ügyintézés mellett pár nap múlva csomagolhattam is az ajándékot. Plusz, a szőnyeg vásárlásával kicsit én is részének éreztem magam a két szomszédlány egymásra találásának.

A karaoke táncszőnyeg Réka születésnapi buliján persze rögtön elő is került és sorba verte meg a kishölgy a barátokat a legjobb mozdulataival. Egy kis megfigyelés után Petra is beszállt a játékba és végül egy hosszú, de annál szebb és izgalmasabb versengés közepette le is győzte Rékát a saját játékában. Mivel Réka hatalmas versenyszellemmel rendelkezett fiatal kora ellenére, a délután hátralévő része a két lány „harcáról” szólt a táncparketten, ami azért is volt olyan érdekes, mert előtte soha nem volt egy olyan játék vagy foglalkozás sem, amit mindketten élveztek is volna. A parti utáni pakolás elvégeztével a gyerekek visszasiettek a táncszőnyeghez és egészen takarodóig „nyomták a bulit,” ahogy azt ők mondták. Réka és Petra többé már nem különböztek annyira és az ellentétek áthidalása után rengeteg egyéb közös pontot fedeztek fel egymásban, de ez mind az általuk szervezett programok alatt történt, azóta pedig elválaszthatatlanok lettek.

Nem igazán tudom, hogy a sors akarta-e ezt így a lányoknak, vagy a táncszőnyegnek volt-e varázsereje, de úgy látszik, hogy az ellentétek vonzzák egymást mondás nemcsak az ellenkező neműekre, hanem a barátságokra is vonatkozik és ez a történet egy jó példa rá.