Motoros ruházat vásárlásból barátság

Mikor hozod már a barátnőidet? Hangzik el minden egyes alkalommal a kérdés, ha összeülünk a zenekarral és a haverokkal egy kicsit lazítani, zenélgetni, mulatozni. Olyan rettenetesen ki tudnak ezzel a kérdéssel borítani, hogy arra nincsenek szavak. Nagyjából mindig azt kell válaszolnom, hogy nekem nincsenek barátnőim, vagy aki van az már foglalt, vagy az utolsó hely, ahol szívesen megfordulna az valószínűleg a próbatermünk. Bármelyik baráti társaságomat nézem végig, mindenhol az a nagy büdös helyzet, hogy vagy egyedül vagyok lány, vagy aki van még, az a pasiján keresztül csatlakozott, vagy esetleg már olyan régóta együtt van a barátjával, hogy azt sem tudjuk, hogy kit ismertünk előbb.

A srácok meg hát érhető, hogy ismerkednének lányokkal, de hát ezt nem feltétlenül csak rajtam keresztül lehet elérni. Bár a múltkor már annyira kétségbeesettnek tűntek, hogy megígértem nekik, hogy kutatok kicsit az emlékezetemben, illetve a közösségi oldalakon, hátha mégis van olyan, már rég elfeledett barátnő, akivel érdemes lenne feleleveníteni a régi szép időket. Neki is láttam a kutatásnak, és hogy, hogy nem sikerült a hatszáz ismerősöm közül egy olyan lányt találnom, akinek talán még tetszene is ez a világ, illetve barátja sincs, így hátha valamelyik kisbarátomnak sikerül szerelemre lelnie. Két legyet üthettem volna egy csapásra. És közben értetlenül álltam a dolgok előtt és szerettem volna azt hinni, hogy csak álmodom, ugyanis már húsz éves koromban megfogadtam, hogy kerítőnőt nem játszom soha többet.

motoros ruházat

motoros ruházat

Mindent a bandáért – gondoltam, majd elkezdtem beszélgetni a lánnyal. Hirtelen azt sem tudtam, hogy honnan ismerjük egymást, de aztán beugrott, hogy a volt párjainkon keresztül találkoztunk néhány buliban. Kiderült, hogy ő az óta is motorozik, sőt volt egy rövidebb időszak, amikor versenyszerűen is csinálta, csak volt egy nagyobb balesete, és úgy döntött, hogy inkább visszavesz a lendületből. Sokat beszélgettünk, először kicsit erőltetettnek tűnt a dolog, aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy elrepül az idő, ha leülünk chatelni. Szerencsére ő is így érezte, így megbeszéltük, hogy valamelyik nap elkísérem motoros ruházatot venni. Amikor elújságoltam ezt az egyik nagyon kedves barátomnak, annyira bezsongott az örömhírtől, hogy ő is el akart jönni velünk. Kicsit sokáig tartott megértetnem vele, hogy nem randizni megyek, ő pedig főleg nem randizhat az újdonsült barátnőmmel, legalább is addig, amíg legalább én meg nem ismerem.

Elérkezett a nagy nap, el is indultunk Dórival motoros ruhát nézni. Azaz, hogy nem is komplett motoros ruhát, csak bizonyos kiegészítőket, amiket már megrágott az idő vasfoga. Biztosítottam róla, hogy most már annyira sem értek ezekhez a dolgokhoz, mint akkor, amikor először találkoztunk, de ha gondolja, akkor én meg beavathatom a hangszerekhez tartozó alkatrészek vásárlásainak gyönyörébe. Nem gondolta, úgyhogy maradtunk csak a motoros kiegészítőknél, és biztosítottam afelől, ha tulajdonképpen fogalmam sincs arról, hogy mi az, amit éppen felpróbál, a szépérzékem azért még a régi és azt bátran meg tudom mondani, hogy jól áll-e vagy sem.

A lelkesedésem nagyjából 20 percig tartott, utána már minden egysíkú és unalmas volt, de kitartóan ültem és bólogattam. Azt hiszem, hogy talán 3 órája voltunk az üzletben, mire megtalálta az első olyan darabot, amit végül meg is vett. Utána már kicsit gördülékenyebben ment a válogatás, de azért nem kapkodott el semmit a leányzó. Közben végig arra gondoltam, hogy a vállalkozó szellemű kis barátocskámat kellett volna magam helyett küldeni, elvégre miattuk csinálom ezt az egészet, lányos programokra továbbra sincs ingerenciám. Nagy nehezen elhessegettem a terhes gondolatokat a fejemből, és tovább vigyorogtam és bólogattam.

Körülbelül négy és fél óra után jöttünk ki a motoros boltból, de addigra már szinte kilyukadt a gyomrom az éhségtől. Rávettem hát Dórit, hogy üljünk be egy közeli gyorsétterembe, és egy jó fagyis sült krumpli mellett elmondtam neki, hogy nagyon jól éreztem magam a közös programon, és ha van kedve, akkor hétvégén jöjjön le, nézze meg egy próbánkat. Láttam az arcán, hogy nem szívesen mondana nemet, de az igenhez még annyi kedve sincsen. Nagy nehezen végül belement, így mikor hazaértem a roppant fárasztó nap után, biztosítottam a srácokat, hogy készültem egy kis meglepetéssel.

Elérkezett a próba napja is, és a srácok megérkeztek magukhoz képest óramű pontossággal, majd megjelent Dóri is egy laza fél órás késéssel. Tetőtől talpig motoros védőruházatban, bukósisakkal a kezében és fancsali grimasszal az arcán korántsem azt az érzést keltette a fiúkban, hogy de jó, hogy végre vannak lányok a termünkben. Végighallgatta pár számunkat, aztán sűrű elnézést kérések közepette távozott a tett színhelyéről. Nem is igazán beszéltünk azóta újabb közös programról, ami viszont még jobb, hogy most már a srácok sem győzködnek, hogy hozzak nekik barátnő jelölteket.