Motorolaj szagban rügyező barátságok

Ha a gyerekkorban kialakuló barátságokat tekintjük, akkor magasan vezetnek azok a fiúk, akik apuval, vagy valamilyen egyéb rokonnal, családi baráttal már egészen kicsi koruk óta összejárnak fiús dolgokat csinálni, úgy mint horgászat vagy akár az autószerelés. Ha csak az autószerelést nézzük, annak például hatalmas kultúrája van vidéken. Gondolom a több szem többet lát elvét követve a hozzá nem értő férfiak előszeretettel átjárkálnak egymáshoz autót bütykölni, és olyankor, ha van a háztartásban egy, vagy több megfelelő korú fiú gyermek, akkor viszik magukkal őt/őket is. Így aztán összeállhat egy újabb bagázs, akik ha szerencséjük van, felnőtt korukra valamivel jobban értenek majd az autószereléshez, mint az őseik, de ugyanígy együtt csinálják majd, immár ősrégi cimborákként.

Valami ilyesmi alakulhatott ki öcsém és a barátai közt is. Amikor még kisebbek voltunk, én is a csapat tagja voltam, a környéken egyedüli lányként, kvázi fiúsítva. Együtt járkáltunk bunkert építeni, biciklizni, pecázni, szánkózni, sőt egyszer még májusfát is elmentem velük állítani, de cserébe nagylelkűek voltak, és én is kaptam tőlük egyet meglepetés gyanánt. Aztán ahogy elkezdtünk cseperedni, egyre inkább kiestem a körből, mert teljesen más dolgok kezdtek el érdekelni. Az én életemben a legnagyobb szerepet ezután a zene és az élet élvezete jelentette, míg a srácok egyre inkább összekovácsolódtak kezdetben az apákkal közös, majd később az önálló garázs meetingeknek köszönhetően.

De hogy mik is ezek a garázs meetingek? Leginkább úgy tudnám őket jellemezni, hogy a legjobb férfi összekovácsoló erő, mely valaha is létezett a társadalomban. Az őskorban ehhez képest a közös vadászat semmit nem jelentett. A cigi füstös, motorolaj szag az, ami igazán megpecsételi a férfi barátságokat. Persze nem gyerekkorban, akkor még elég a motorolaj szag, meg a benzingőz, és máris tudják, hogy a rozsdamentes alkatrészek közt szeretnék majd közösen eltölteni a hátralevő életük szabadidejét. Aztán, amikor elérik azt a kort, hogy már egyéb kiegészítő élvezeti cikkek fogyasztása is engedélyezett számukra, nagyon sokan tényleg rájönnek, hogy még akár barátnő sem szükséges, hogy elrontsa ezeket az idilli baráti pillanatokat.

Öcsémék példáját tekintve ezek már mind nagyjából 20 éves barátságok, holott még ők is alig múltak el 23-24 évesek. A legkésőbb bandába került tag is már 15 éve velük lóg. Nagyon sok embernek egész élete alatt nem alakul ki ilyen hosszú távú barátság, nekik meg itt van kapásból minimum 3-4.

Mondjuk szerencsére én sem panaszkodhatom ezen a téren, ugyanis születésem óta van egy legjobb barátnőm. Úgy, bizony. Már az apukáink is gyerekkoruk óta a legjobb barátok, mi pedig közel egyidősek vagyunk – csak fél év korkülönbség van az ő javára -, így tényleg mindenen együtt mehettünk keresztül, amin csak két felcseperedő lánykának át kell esnie. És a legviccesebb az egészben, hogy rengeteget tudtunk tini korunkban veszekedni, de valahogy mindig is úgy gondoltunk egymásra, mint a valaha volt legjobb barátnők. Így felnőtt korunkra már nagyon kevés közös dolgunk maradt, mindig azzal szokott viccelődni, hogy ez azért van, mert ő felnőtt, én pedig sosem fogok. Lehet, hogy valahol ebben igaza is van, de ez így szép. Viszont a közös emlékek és a legfontosabb tényezők azok mindig megmaradnak, soha senki nem fogja tudni tőlünk elvenni. Lehet, hogy már nem járunk együtt bulizni, vagy nyaralni, én nem megyek vele balett előadásra, ő pedig nem jön velem koncertekre, de ha baj van, a másik azonnal ott terem, és segít, ahol csak tud. És úgy gondolom ez a szép az egészben.

Persze azt is aláírom, hogy pasi szemszögből más, mert ők azért annyira nem lelkisek, és kevésbé képesek még egymás közt is bevallani, ha segítségre van szükségük. És így azért sokkal jobban meghatároz egy barátságot a közös érdeklődés és időtöltés.