A legjobb barátnőm férjhez megy! Nosztalgia, menyasszonyi ruha, lánybúcsú

Néhány napja együtt ebédeltem a legjobb barátnőmmel a kedvenc olasz éttermünkben. Előtte már jó néhány hete nem láttuk egymást, mivel mindketten elég elfoglaltak vagyunk, de szerencsére szombaton ebédidőben mindketten időt tudtunk szakítani egymásra.

Már nagyon vártam, hogy összefussunk, mivel a telefonban annyit mondott nekem, hogy amúgy is van egy híre, amit már alig vár, hogy megoszthasson velem.

Amikor megérkeztem Lindus már az asztalnál ült és meglepően boldognak tűnt. Szinte még le se ültem, közel hajolt hozzám, az arcomhoz nyomta a bal kezét és fennhangon sikította, hogy „Bence megkérte a kezem!!! Menyasszony lettem!!!” Persze egyből sikítozva a nyakába ugrottam, gratuláltam és közöltem, hogy erre bizony koccintani kell. Mivel a pezsgőért egyikünk sincs oda, ezért rendelünk két Sex ont he Beach koktélt és azzal ünnepeltünk.

Lindust már ovis korom óta ismerem, szinte együtt nőttünk fel, ezért az elmúlt huszonkét évben tanúja voltam az élete minden fontos eseményének, az én vállamon sírta ki a bánatát és vele örültem, mikor éppen jó dolgok történtek vele. Szinte mindent tudok róla, jobban ismerem, mint a saját anyukája, habár az élete első négy évében nem voltam ott, de arról is annyi sztorit hallottam a családjától, hogy simán megírhatnám a hiteles életrajzi regényét.

Ismertem az összes eddigi párját, néhányat a hátam közepére sem kívántam, mert én láttam, hogy nem Lindushoz valók, párat kedveltem, Bence viszont… Ez a kapcsolat nagyon hosszúra nyúlik vissza az időben.

Mint azt már meséltem, Lindus és én az oviban találkoztunk, a kiscsoport első napján összekaptunk egy játék babán és elhatároztuk, hogy egymás ősellenségei leszünk, azonban rá két napra mindketten cicás pólóban érkeztünk meg reggel és ott elkezdett kialakulni a szimpátia. Azóta az életünk összeforrt.

És hogy került Bence a képbe? Arra még várni kellett néhány évet. Amikor általános iskolások lettünk (természetesen osztály- és padtársak) kettővel fölöttünk járt Bence, akiről hamar megállapítottuk, hogy egy bunkó, mert minden lányt homokkal dobál az udvaron.

Az évek alatt azonban Lindusnak megváltozott a véleménye. Hatodikban már az akkor végzős srácról ábrándozott naphosszat, minden könyve szélére szívecskében beleírta a nevét és reménykedett benne, hogy Bence is belészeret.

Aztán abban az évben a sulibuliban Bence felkérte táncolni, Lindus pedig úgy megijedt, hogy inkább berohant a lányvécébe… Nehézkes kezdés az biztos.

Tanév végén aztán Bence középiskolás lett, Lindus szíve összetört, hogy sosem látja újra, de aztán hetedik végére kiheverte az esetet, nyitott mások felé és nyolcadikban néhány hétig járt egy évfolyamtársunkkal.

Bence akkor került újra a képbe, amikor középiskolásak lettünk. Nagy nehezen sikerült mindkettőnknek ugyan abba a belvárosi gimibe felvételiznünk, ami azt jelentette, hogy minden reggel a fél hetes héven zötyögtünk a város felé. Egy kora szeptemberi, napsütötte reggelen pedig, amikor én még álmos szemekkel bámultam ki az ablakon, Linda oldalba bökött és odasúgta nekem, ott, kettővel előttünk, ráadásul velünk szemben, az a Bence. „De nehogy odanézz!” tette hozzá, ahogy ilyenkor szokás.

Aztán mit hoz az élet? Bence minden reggel ott ült a héven, eleinte csak gyakran odanézett, ahol ültünk, aztán pár hét elteltével egyszer oda is jött hozzánk. Hamar barátság szövődött hármunk között, illetve Bence legjobb barátja között, aki egy ideig csapta nekem a szelet, de több nem lett belőle.

Szóval Bence és Lindus… Amikor újra egymásra találtak, Bencének barátnője volt, Lindus reménykedett, hogy miatta szakítanak, de nem így lett. Akkor Lindus is összejött egy fiúval, akit egyébként szívből utáltam, közben pedig Bence lett újra szingli. Valahogy az időzítés sosem volt megfelelő közöttük, azonban azt a vak is láthatta, hogy ez a két ember nem közömbös egymást iránt, bármennyire tagadják is.

Egyszer, amikor mi tizedikesek voltunk, Bence pedig végzős, egy nyári tábor folyamán felforrósodott köztük a hangulat és egész héten kéz a kézben voltak. Hiába, már a KFT is megénekelte, hogy van valami a balatoni nyárban…

Azonban ahogy jött, úgy is múlt el a románc, Bence jóképű volt, elcsábult, ezért szakítottak. Egy időre a barátság is megszakadt kettejük között, de rá egy évre, mindketten Siófokon nyaraltunk. Lindus és én a családjainkkal, Bence pedig a haverjaival. Egy diszkóban botlottunk beléjük, és nem nehéz kitalálni mi lett a vége… Három évig együtt voltak, aztán mikor Linda húszéves lett és elkezdte a jogi kart, kevés idejük volt egymásra és úgy döntöttek jobb, ha elválnak útjaik.

Bence akkor kiment Amerikába egy ösztöndíjjal, indus pedig kicsivel később összejött egy csoporttársával, Gyurival, akivel gyakran együtt tanultak és két évig jártak is. Kedveltem Gyurit és azt hittem, hogy talán ő lehet majd Linda férje is egyszer, de aztán egyik este a drága barátnőm küldött nekem egy SMS-t, hogy le kell mondani az előre megbeszélt estét, mert Bence hazajött az USA-ból és éppen vele van…

Szegény Gyurinak persze összetört a szíve, Lindusnak bűntudata volt, Bencét nem érdekelte, hogy miatta szakítottak és végül így is volt jó, mert azóta eltelt három év, boldogok együtt, nemrég össze is költöztek most pedig el is jegyezték egymást.

Az egész ebéd alatt másról sem beszéltünk, mint az egy év múlva tartandó esküvőről. Lindus már tegnap elkezdett menyasszonyi ruhákat nézegetni, én pedig megígértem neki, hogy a világ legjobb koszorúslánya leszek és olyan lánybúcsút szervezek neki, amit még hetvenévesen is emlegetni fog.

Azon pedig meg sem lepődtem, hogy a szertartás és a lagzi is Siófokon lesz, hiszen sok minden onnan indult.