Gyerekkori barátság

little-girls-102200_1280Az internet segítségével akadtam rá, a régi általános iskolai legjobb barátnőmre. Tavaly szerveztünk egy 10 éves osztálytalálkozót. Még soha nem találkoztunk. Te voltál már osztály találkozón?

Gyerekkorunk

Egy óvodába jártunk, végül egy iskolába is lettünk beíratva.  Az már csak a szerencsén múlott, hogy egy osztályba is kerültünk. Vagy a szüleink intézték úgy, nem is tudom. A lénye, hogy örültünk nagyon, hogy az ovi után,a  suliban is kis pajtások leszünk. Persze, amíg a gyerekek kicsik, sokszor megbántják a másikat, és még nem is alakulnak ki igazán nagy barátságok. Sokszor ment nálunk is a jól ismert szöveg: „Nem leszek a barátod!” de aztán másnapra el is felejtődött mindig.

Az általános iskola már más volt. Sokkal intenzívebb, és ahogy nőttünk, úgy kezdtünk változni is, komolyodni. A barátságunk néha hullámzott, de azért többségében kitartottunk egymás mellett. Neked volt legjobb barátnőd az iskolában? Találkoztatok az óta?

Az osztálytalálkozó

Évek óta nem találkoztunk. Az egyik közösségi oldalon kezdte el valaki szervezni, hogy mi lenne, ha találkoznánk, és bemennénk a régi suliba, körbenéznénk, aztán egy közös vacsira az egyik étterembe. A dátumot jó előre lebeszéltük, mint kiderült, sokan nem is Magyarországon dolgoznak, vagy élnek, így azért hónapokkal előbb sokkal könnyebb megszervezni az utazást.

Először Jucival, ő volt a gyerekkori barátnőm, az interneten kezdtünk el beszélgetni, miután egy közös zárt csoportot hoztunk létre. Persze elkezdtük a saját utunkat járni, és privát üzenetben hosszú leveleket írtunk egymásnak. Volt mit bepótolni mesélni az elmúlt időszak eseményeit.  Kiderült, hogy ő Ausztriába jár ki dolgozni évek óta. Jól keres, szállást mindent megkap kint, ellátást is, így tud félre is tenni a fizetéséből.

mit dolgozik kint? Van hogy szobalány, van hogy konyhai kisegítő. Soha nem volt finnyás, így gondolom ez most sem változott.

Én itthon dolgoztam, egy utazási irodában. Két éve már, hogy itt vagyok, különösebben nem szerettem, nem is utáltam, a légkör is jó volt, de nem az én világom ülni egy irodában, és várni.

A nyári találkozó

Nyár közepén találkoztunk, a Fő téren, este 5kor. nagyon fura volt ennyi idő után mindenkivel újra találkozni. Persze volt, aki annyira nem volt mérvadó, mert akit az ember nem szeret meg 8 év alatt, azt ez után sem fogja.

A szokásos ötös lány fogat leült, és nekiálltunk beszélgetni. Olyan gyorsan telt az idő, hogy ha jól emlékszem, valamikor hajnalban értem haza. Még jó, hogy a nagyszüleimnek nem mesze van egy kis nyaralója, így ott tudtam aludni. Jó is volt kicsit kikapcsolódni, így úgy döntöttem, hogy az egész hátvégét lent töltöm. Nem vár haza senki sem, napozok végre, és élvezem a csendet körülöttem.

Talán délután 2 körül járhatott, mikor Juci küldött egy üzenetet, hogy nem e iszunk meg egy kávét együtt. Mondtam neki, ugorjon át, a nagyszüleim nyaralójába, persze tudta, hogy hol van, hiszen gyerekként voltunk itt pár alkalommal. Hosszan beszélgettünk, a múltról, jövőről, hogy mit szeretnénk.

Elmesélte, hogy ő hogyan került ki dolgozni. Ezen az oldalon talált rá szobalány állásokra. Jelentkezett is, hogy segítsenek kiközvetíteni őt is. Pár hét után találtak is neki megfelelő munkát.

A beszélgetésünk alapján, én is azon gondolkozom, hogy lehet meg kellene próbálnom kimenni nekem is dolgozni. Mást csinálnék, nem egy irodában ücsörögnék, és akár mehetnénk egy helyre is, vagy egy városba legalább.

Örülök, hogy évek után is ilyen jól teltek az együtt töltött napok, és beszélgetések. Olyan érzés, mintha soha nem is szakadtam volna el a legjobb barátnőmtől.