Egy örök barátság kezdete

Sokszor gondolkodtam rajta gyerekkoromban, milyen lesz, ha lesz egy igazi barátnőm? Olyan, akivel mindent megoszthatok, és megbeszélhetek. neked van ilyen barátnőd?

A gyerekkori barátságok

Nem is tudom, honnan kezdődnek igazán, ezek a barátságok. Talán óvodás kortól lehet nézni, de azok nagyon ritka esetben maradnak meg. Egy ilyen ismerősöm van, akik ebben az időszakban lettek barátok, és még a mai napig is igaz barátnők egymás számára, pedig már eltelt majd 40 év is az óta.

Talán inkább az általános iskolában kezdődnek, az igazi barátságok. Persze, az elején mindenki meg van szeppenve, de aztán kis idő múlva kialakul, ki kinek lesz a barátja, barátnője, és a kis klikkek is kialakulnak. Persze, a gyerekek tudnak undokok is lenni, így az is eldől ezekben az időszakokban, hogy ki lesz az, akit nem fognak szeretni, ki lesz kirekesztett valamiért.

Az én első legjobb barátnőm

Természetesen, nekem is általános iskolában lett az első igazi barátnőm. Legalábbis akkor azt hittem, hogy az lesz. Alsó tagozatban, nagyon jóban voltunk, sokat játszottunk együtt, a szüleink sokszor hétvégenként is engedték, hogy találkozzunk. Aztán az alsó tagozat után, jött a törés, amikor kiderült ötödik osztály legelső napján, hogy három gyereket, köztük engem is, áttesznek, egy másik osztályba, így az egyik osztály angolos lett, míg a másik német. Hát gondolhatjátok, mennyire utáltam a helyzetet. Amúgy se szerette a két osztály soha egymást, én meg most belecsöppenek pont ennek a kellős közepébe.

Persze, a barátságunk itt meg is szakadt, nem volt olyan erős, hogy kitartson. Az elején sajnáltam, de aztán beletörődtem.

Új osztály, új emberek, volt rengeteg „puncsos”, tanító néni kedvence, ki nem állhattam az ilyen embereket. Pár hónap elteltével, kezdtem jóba lenni Henivel. Volt olyan óra, ahol ott ültünk, ahol szerettünk volna, így sokszor kerestük egymás társaságát.

Rövid idő után, legjobb barátnők lettünk. Mivel már nagyobbak voltunk, így sokszor jártunk biciklizni, szórakozni. Igaz nem voltunk egyformák, mert másmilyen zenét szerettünk, és sportoltam többet, ő csak futott, ő észben volt okosabb, versenyekre is járt, ennek ellenére nagyon jól kijöttünk egymással.

Elkezdődtek az egymásnál alvások is. Ők családi házban laktak, így szívesen mentem hozzájuk, végre kiszabadulhattam, a négy fal közül.

Barátok jönnek, mennek

girl-235350_1280Négy éven keresztül, a legjobb barátnők voltunk. Mindent megbeszéltünk egymással.

Persze, a fiú témákat is jól kitárgyaltuk.

Emlékszem, mikor egymásnál aludtunk, mindig sokáig ébren voltunk, és jókat beszélgettünk. Neked is vannak ilyen gyerekkori emlékeid? Jó kis ott alvós bulik?

Az általános iskola után, és másik városba mentem tanulni, kollégista lettem, ő pedig maradt itthon, és gimibe ment. Sokszor találkoztunk, emlékszem, abban az időben még nem voltak ilyen fejlettek a dolgok, a számítógép világa, és hagyományos leveleket írtunk egymásnak. Mindig vártam, hogy kapjak levelet tőle, híreket, mi van vele, az aktuális szerelemmel?.

A barátságunk még egy évet bírt ki, de egyre kevesebbet tudtunk találkozni, így végül eltávolodtunk egymástól. Levelek is megszakadtak, elkopott a barátságunk.

Felszínes barátságok

A középiskolai barátságok, nem az igazi „kapcsolatokról” szólnak. Sok esetben, itt már kihasználják az emberek egymást, és érdek barátságok kötődnek. Két évig én is csak tengtem, lengtem, ide vagy éppen oda csapódtam, de nem volt igaz barátom, akivel meg tudtam volna osztani a gondjaimat, vagy éppen bánatomat, örömömet.

Középiskola után, már nem is keresgéltem annyira a régi kapcsolatokat. Olyan haverjaim voltak, akikkel eljártunk szórakozni, vagy éppen kávézni, de a titkaim továbbra is az enyémek maradtak.

Felnőtté válás időszaka

Főiskolára mentem, továbbtanulni, Budapestre. Újabb kollégium, de nem bántam, már rutinos voltam benne.

A suli mellett, úgy döntöttem, keresek egy nyelviskolát Budapest magamnak, hogy közben nyelvvizsgát tudjak tenni, mert ehhez úgy is szükségem lesz a későbbiekben.

Itt ismerkedtem meg Barbival, aki velem egykorú volt, is ugyanabba a főiskolába járt, csak egy másik szakra.  Gyorsan összebarátkoztunk, és sokat segítettünk a tanulásban is a másiknak. Már nem voltam egyedül, és egyre több dolgot tudtam megosztani vele. Jó érzés volt, hogy újra van valaki, akivel tudok beszélni mindenről.

 

Nem tudtam, hogy a barátságunk meddig fog tartani, vajon kibír e minden próbát, amit a sors ad nekünk, de gondoltam idővel, úgy is minden eldől majd.

Mára, már lediplomáztunk, és eltelt öt év. Azóta Barbi férjhez ment, és én voltam a tanúja. Úgy látszik, nekem felnőtt koromban kellett megtalálnom a legjobb barátnőmet.