Barátság definíciója konyhabútorral példázva

Mit is jelent számomra a barátság? Nehezen definiálható dolog. Elmesélek egy rövid történetet, ami szerintem a legjobban kifejezi, számomra mi a barátság. Pár napja költöztem el albérletbe a párommal. Szép a lakás, nagyon tetszik nekünk, de a bútorok, főleg a konyhabútorok, nagyon antikok, számomra már-már öregesek.

Persze ehhez hozzá kell tennem, hogy én huszonéves vagyok, de valahogy nem tudok megbékélni a konyhabútorral. Amikor a beköltözésünk napján áthívtam vizitre a barátomat és a barátnőjét, ők is mondták, hogy ez a konyhabútor nem maradhat. Őszinték voltak, pedig tudták, én teljesen rá tudok görcsölni ilyen kis semmiségekre. Viszont mondta a barátom, akit most már szeretnék a nevén is nevezni. Szóval Tibi azt mondta, ne aggódjak, ő tud megoldást. Nem árulta el mi az. Gondoltam magamban, hogy na, „majd lesz valahogy” alapon mondja ezt nekem és nem is sejti mennyire szúrja a szemem a konyhába belépve ez a konyhabútor. Eltelt pár nap, Tibi tudta, hogy szabadságon vagyok és kivett ő is szabadságot és azt mondta, rendbe hozzuk és felújítjuk ezt a konyhabútort. Kocsival jött és a csomagtartó tele volt szerszámokkal. Délelőtt volt és azt mondta, ez a mai programunk, felújítunk. Nekiestünk teljes gőzzel a konyhabútornak, egész nap barkácsoltunk és festettünk. Kész elképzelése volt és tudta, nekem mi tetszik. Persze a konyhabútor barkácsolása közben jókat beszélgettünk és meghívtam egy ebédre is. Ő az a típus, akit ilyenek nem zavarnak, hogy hogy néz ki egy konyhabútor, viszont tudta, hogy engem borzalmasan zavar. Képes volt kivenni egy nap szabadságot és egész nap konyhabútort szerelni velem, mert tudta, ez nekem sokat jelent. És nem feltétlen a konyhabútor végső kinézete volt az, ami annyira tetszett volna. Inkább az volt, ami jól esett a szememnek, hogy megláttam Tibit a kapuban, miközben tudtam, hogy dolgoznia kellett volna, de ő inkább eljött hozzám és konyhabútort szerelt. Azóta is örömmel használjuk párommal a házilag felújított konyhabútort és mindig Tibire gondolunk közben. Tibivel is egy nagyon jó napot tölthettem együtt és szerintem az ilyen közös szerelések, barkácsolások mindig jól összehozzák az embereket. És a gesztus pedig valóban nagyon jól esett. Gondolkozom rajta, hogyan háláljam meg neki, de azt hiszem, nem töröm ezen a fejem, hiszen amikor tudom majd, hogy neki van szüksége rám, én ott leszek és segítek. Ha konyhabútort kell szerelni, akkor konyhabútort fogunk szerelni, de én bátran kijelenthetem, hogy ő tényleg bármikor és bármiben számíthat rám. Volt már rá példa, hogy írtam barátomról, amikor is egy gyerekkori barátságra leltem rá, évek után. Itt elolvashatod azt a történetemet is: http://barat-kereso.hu/gyerekkori-baratsag/

Konyhabútor